A szőnyeg eredete sem térben, sem időben nem határozható meg pontosan. Ugyanakkor a legtöbb kutató egyetért abban, hogy a közép-ázsiai nomád törzsek kezdhették el a szőnyeg készítését és innen terjedt a Közel-Keletre és a világ többi pontjára.

A ma ismert legősibb szőnyeg

Ma ismert legősibb szőnyeg az 1940-es években került elő a szibériai Atlanti-hegységben. A dél-szibériai Pazirikban, egy jéggel borított sírboltban találták meg. A sírhely, melyben a szőnyeg is hevert, körülbelül i.e. V. században keletkezett. A szőnyeg mellett talált többi használati tárgy arról tanúskodik, hogy egy vándorló életmódot folytató nomád nép készítette.
 

Feltételezések szerint ez a népcsoport Nyugat-Ázsia vagy Dél-Ázsia, esetleg a Kaukázus területeiről vándorolhattak Szibériának fenn említett részére. Ebből következik, hogy a szőnyeg eredete nem ismert, de ennek ellenére történelmi jelentőségű darab. Ez a kézi-csomózású szőnyeg a legkorábbi kézzelfogható lelet.

Az Ermitage Múzeum őrzi e a páratlan szőnyegleletet, mely a "Paziriki szőnyeg" honosult meg a köztudatba. Ha alaposan megfigyeljük a képet, akkor láthatjuk, hogy a szőnyeg finom csomózottságú. Ezért kezdetleges technikáról nem beszélhetünk, ha ezt a gondolatot követjük, akkor értjük csak meg igazán, hogy az 1. szőnyeg készítése sokkal régebbre vezethető vissza.

Ezt a gondolatmenetet támasztja alá az a számos írásos lelet például kínai, egyiptomi szumáliai írásos forrásanyagokból jól kivehető a szőnyeg csomózási technikájának az ismerete., amely az i.e. III-II évezredből maradtak ránk. Jól kivehető a szőnyeg csomózási technikájának az ismerete.

A szőnyeg ismertté válásának kezdetei

A kezdetekben kizárólag saját céljaikra készítettek szőtteseket az ázsiai nomád törzsek. Ezek a szőttesek elsősorban ruhák, takarók, tarisznyák, tevetakarók és bejárati plédek voltak, később viszont alkalmazni kezdték a csomózott technikát is. Az utazók, kereskedők akik ezeken a vidékeken jártak, világszerte lelkesen újságoltak a mesés szőnyeg "alkotásokról". Így egyre nagyobb népszerűségnek örvendett a keleti kézi-csomózású szőnyeg.
 

A keleti szőnyeg kereskedelmi centruma Bakhara városában volt. A későbbiekben a "bakhara" név ’’márkanévvé’’ vált, mert a kézicsomózású szőnyeg egyedül Bakhara városában volt megtalálható. A "bakhara" szőnyeg név napjainkban is él, melyeknek mintavilága a különböző törzsek szimbolikus motívumait jelenítik meg, a hozzá nem értő szemek gyönyörködtetésére is. Ezeket a jellegzetes törzsi mintákat a "göl"-öknek nevezzük. Minden törzsnek megvan a sajátos, teljesen egyéni szimbolikája,mint egy népnek a címere, ezért a "göl-minta" alakja törzsenként eltér. A nomád szőnyeg legfontosabb díszítőelemei a "göl-minták". A szőnyeg "göl-mintája" alapján azonosítható maga a nomád törzs is.

A "göl-minták" száma szinte egyezik a törzsek számával. Az elemeknek sajátos karaktere van, ami csak az adott törzsre, népcsoportra jellemző. A formájuk szerint kör, négyszög, oktaéder és deltoid alakúak lehetnek.

A csomózott keleti szőnyeg kategóriái

A készítési helyük szerint tudjuk csoportosítani a csomózott keleti szőnyeg darabjait.

1) nomád szőnyeg
2) falusi vagy félnomád szőnyeg
3) városi szőnyeg

1) A nomád szőnyeg jellemzői

A nomád törzsek időjárástól függően vándorolnak. Az általuk tenyésztett állatok gyapjai (elsősorban juh) lenyírt gyapja szolgáltatja a selymes fényű, erős, hosszú szálú gyapjúfonalat,melyek a szőnyeg alapanyagát adták. A nomád életmód miatt a szövőszékeik keskenyek, így könnyen hordozhatók. A szövőszék méretétől függ hogy a készítendő szőnyeg milyen méretű lesz. Ezért a nomád szőnyegek többnyire keskenyek. Ismertetőjeleik közé tartozik a hullámos szélek és az egyenetlen forma. A nomád törzsek legkedveltebb szőnyeg-díszítő motívumai egyszerűek. Elsősorban geometrikus családi és törzsi jelzések. A szőnyeg díszítéseinél olyan hagyományos ősi mintákat használnak, amelyek generációról generációra öröklődnek. A nomád szőnyeg a következő színeket szerette használni: fekete, barna, drapp, sötétkék, vörös, narancssárga, sárga és a gyapjúfonal eredeti nyers-fehér.
Minden nomád törzsnek saját szimbólumrendszere van. A szőnyeg készítésekor nem hasznának tervezett mintaképeket, hanem memóriából, emlékezetből alkotnak. A csomózási technikájuk durva.

2) A falusi vagy félnomád szőnyeg

A nomád szőttesből és szőnyegből alakult ki a falusi szőnyeg, vagy más néven a félnomád szőnyeg.
A szőnyeg iránt egyre több érdeklődő merült fel, így egyre többen foglalkoztak már a szőnyeg készítésével és a vele való kerekedéssel. A szőnyeg készítésére műhelyeket hoztak létre, melyekben nagyobb méretű és mennyiségű szövőszéket tudtak felállítani így nagyobb szőnyegeket tudtak készíteni.

A falusi szőnyeg színezete, hasonló a nomád szőnyeg színvilágához. A drapp, az "eredeti" nyers-fehér, a fekete, a narancsszín, a vörös, a barna és a sötétkék színek dominálnak.

A félnomád szőnyeg motívumvilága jelentős átalakuláson ment keresztül. Eleinte a nomád szőnyeg motívumvilágát használták, később az európai igények megjelenésével egyre gyakrabban készült a szőnyeg európai minta alapján.

3) A városi szőnyeg

A városi szőnyeg a XVI. századi fellendült kereskedelemnek köszönhetően alakult ki. Az európai országokban nemesek ismerték, de kedvelt lett a keleti szőnyeg és szőttes.
A megrendelések száma óriási volt, így a nagyobb városokban korszerű szőnyegkészítő műhelyek nyíltak. A városi műhelyek még nagyobb méretű és jobb minőségű szőnyeg készítésére nyújtott kiváló lehetőséget. Míg a nomád és a falusi szőnyeg esetében nagy mértékű"emlékezetből készülő" szőnyeg került ki a mesterek keze alól, addig a városi műhelyekben sok esetben szőnyegtervezők kreativitása alapján dolgoztak és dolgoznak a mai napig. A szőnyegkészítők egy pontos tervrajz alapján hozzák létre ezeket a gyönyörű darabokat.

A városi szőnyegre az alábbi tények vonatkoznak:

1. megtervezett minták alapján dolgoztak

2. organikus és geometriai mintákat is használtak

3. finom csomózottság

4. sokféle méretben készítenek szőnyeget, és a nagyméretű szőnyeg elkészítése sem jelent problémát

5. az európai tervezők révén megjelent az európai mintavilág is.